Ez a nemes rendezvény Olaszországban került megrendezésre, amely hasonlít egy kicsit az olimpiára, hiszen 4 évente rendezik. Közel 50 országból több mint 2500 horgász tette próbára a tudását. A horgászkészség választható volt, Magyarország pergető tudását „villantotta” meg a Pó folyón. A verseny 50 kilométeres szakaszon zajlott.
A magyar pergető válogatottat a Péli Zoltán-Szegedi György, (Budapest) valamint a Kállai Péter-Dávid Ferenc (Gyöngyös) párosok alkották (két páros, két csónak alkotott egy válogatottat, a pontjaik összeadódtak). Csapatvezetőként és tolmácsként a sporthorgász életben ismert szombathelyi Pankotay Gellért is résztvevője volt a világjátékoknak – 11 ország pecásaival egyetemben.
A verseny helyszínén, a harcsáiról híres Pó folyón nem a legjobb hírek fogadták a csapatokat, ugyanis nagyon alacsony volt a vízszint, ami nem kecsegtetett jó fogással, főleg azoknak akik a harcsára alapozták a taktikájukat. A magyarok az itthoni felkészülésükben a balinra, valamint a süllőre helyezték a hangsúlyt – és ezt a szálat vitték tovább a Pó folyón is. A résztvevők egy jelentős része viszont bízva a Pó harcsáiban, ezen halfajra pergetett és váltogatta a műcsalikat. A magyar csapat Pankotay Gellért vezetésével úgy határozott, hogy az első tesztek alapján a balin marad a versenyhal és bónuszként a beeső harcsa, de erre külön nem készült a csapat. Az első – 8 órás – forduló végén a magyarok a dobogó második fokáról várták a folytatást. A másnapi fordulóban semmi kockázatot nem vállaltak: mind a két páros az alsó halban gazdagabb szakaszra ment és ott horgászott balinra. Ez a taktika pedig remek sikert eredményezett, a magyar válogatott ugyanis világbajnoki címet nyert. Sőt, mivel egyesben, pontosabban, csónakonként is hirdettek győztes, itt is összejött a magyar diadal: a Péli-Szegedi páros bizonyult a legjobbnak.
Gratulálunk a világbajnokoknak!